Tinta Paca blogja

Szeretem az Élet és Irodalmat. A cikkei miatt, a külcsín és a weboldal sajnos elég elavult. (Ezúton is javaslom Nekik a barátaimat a Mindworks-nél. Ha ez reklám, ellenszolgáltatás nélküli.) Most Vámos Miklós egyik cikkét, A könyvek városát ajánlom figyelmetekbe. Tipikus Vámos-cikk: lassú, de mégsem unalmas, ékes szavú, de mégsem patetikus és ami fontos: a kézírásról szól.

Szőttem egy szerényebb tervet: mivel kísérletezzem, ha az enyéim olvasásköteles korba érnek. Arra buzdítom őket, írjanak. Ne pénzért vagy hivatásként. Csak úgy. Szerintem aki sosem küzdött még mondattal, nem élvezheti annyira másokéit, mint az, aki meredt már zavartan a fehér papírra. Megteszi néhány elszánt vers kamaszkorban. Egy-egy fontos levél. Vagy akár a napló. E ponton talán igyekeznem kéne meggyőzni önöket, hogy az írás csakugyan az olvasáshoz vezető ösvény. Én azonban Elliot Aronson szociálpszichológus tézisét vallom: soha senkit nem győzhet meg más, mint saját maga. Aki hisz nekem, tegyen próbát. Aki nem - az is, legalább kalandvágyból. Ha jót akartok olvasni, magyarázom a kisfiúknak öt-tíz év múlva, kell egy táskába s hón alá könnyen simuló, lehetőleg bőrbe kötött, vastagabb füzet, jegyezzétek föl, mi történik veletek. Napi tíz sor elég. Ettől függetlenül bátran képezhetitek magatokat befektető bankárrá vagy atomfizikussá vagy balett-táncossá, ahogy tetszik.

[adsense:468x60:1:1]