Tinta Paca blogja
Töltőtollat, szépírást az iskolába!
[inline:Gyerkoc_toltotollal.jpg=attach-left] Az indexes fórumon igencsak belendült az élet, amikor szóba került a szépírás és az oktatás
Közülük talán a legfiatalabb vagyok a '80-as évjáratommal, de én nem emlékszem arra, hogy a gyerekkori vagy ifjúkori ismerettségemben lett volna bárkinek is töltőtolla. Édesanyám egyszer vett egyet a KGST piacon (egy kínait :) ), emlékeim szerint kihagyott az írásképe és sercegett a papíron. Hamar elvette a kedvemet. Nővérem szeretett volna egy jó töltőtollat, mindig volt egy adag Parker tintája, aminek az volt a sorsa, hogy beszáradt. Utólag már nem emlékszem, hogy a mi kis gyulai központi papírboltunkban kapható volt-e, vagy csak a pártvezérek engedhették meg maguknak, már nem tudom.
Érdemes lenne a szépírást középiskolában tanítani. Nemcsak azért, mert nekem is dögunalom volt hosszú éveken keresztül, gimnáziumban is perspektívikus sémákat, csonkolt kockákat és táblára akasztott rongyokat rajzolgatni, de azért is, mert 14 évesen megkapják a gyerekek életük első személyi igazolványát, és illik rá valami egyedit kanyarintani. A kalligráfiában az még a jó, hogy nem kell hozzá tehetség. Egyáltalán. Csak türelem.
Horváth László
Kopter (alias Horváth László) tanár úr rokonszenves ember, azok körében is, akiket megbuktatott. A palatáblák mozgató elektronikájának nagy zsonglőre, matematikai tudása rendkívüli, bár túl sok publikációt nem adott a világnak, és talán nem is a pedagógiai érzéke az, ami megfogja a diákokat. Sokkal inkább az írása. Gyönyörűen ír, olvashatóan és villámgyorsan. Az egyetlen tanárom volt, akinél az „u”-val és „v”-vel, valamint az „i”-vel és „j”-vel jelölt változókat gondolkozás nélkül le tudtam olvasni a tábláról. Kránicz kollégának – aki velem ellentétben azóta már Dr. Kránicz lett – volt jópár fotója a teleírt tábláiról, sajnos nem elérhető a honlapja, kérem küldjön valaki fotót róluk, mert tényleg frenetikus!
Van egy balatonfelvidéki kis általános iskola, ahol munkám kapcsán rendszeresen tiszteletemet teszem. A legutolsó feladatom igen szaporátlan, droid munka volt, sok várakozással. Közben megérkeztek az új elsős tankönyvek, belelapoztam. Dícséretes, hogy kezdenek felhagyni a képírással, ami miatt rengeteg – egyébként művelt, jó képességű – barátomnál csak a tanári jóindulat miatt görbült az osztályzat a nyelvtan érettséginél.
Röviddel ezután szóba elegyedtem két alsós tanárnővel, az egyik hétpróbás veterán, a másik egy fiatalabb, harminc körül lehetett. Érdeklődtem, hogy milyen írásstílusnak nevezik azt, amivel tanítják a gyerekeket. Annyit sikerült kiszednem belőlük, hogy van „álló” és „dőlt”, ők az állót tanítják. (Annak idején én is azt tanultam.) Kérem alásan, itt van a dög elhantolva! A tanárok – akiknek az írás szeretetét kellene megtanítani a gyerekekkel – sem tudnak többet! Hogyan lehet elvárni a nebulóktól, hogy szépen írjanak, ha a tanárok sem használnak minőségi írószert? A gagyi golyóstollal nehezen lehet rávezetni, hogy finoman vezetve egy roller, zselés vagy töltőtollat milyen szépen lehet írni. Mert a gagyit igenis oda kell erőszakolni a papírhoz, hogy fogjon! Persze vannak szegényebb gyerekek, akiknek egy Parker Vector is elgondolkoztató költség, számukra lehetne a tanulmányi versenyek nyereménye. Olyan nagy költség ez, amikor a tanárok havi buszbérlete 6-8000 Ft? Minek ez, ha anélkül is meg lehet tanulni írni-olvasni, nem igaz? Van elég lapát és csákány az országban...
[adsense:468x60:1:1]
Az egyetemen, Kopter tanár úr matematikai analízis előadásai után mindig görcsbe állt a kezem, mert oda kellett nyomni azt a nyavalyás 15 Ft-os tollat. Aztán vettem egy F-301 jelzésű Zebra golyós tollat. Volt görcs, nincs görcs.
ixchel írta, hogy úgy sikerült megkedveltetnie a gyermekeivel a töltőtollakat, hogy „Nálunk otthon a töltőtollat ki kellett érdemelni, a mártogatósról nem is beszélve. Úgyhogy imádják a kölkök...A kicsik még csak sóvárognak érte.” Nagyon jó, rafinált! :)
Frissítés 2007. 08. 04: Kránicz Balázs oldalán találtam többek közt ezt a képet Kopter tanár úrról. Mindent kihoz a krétából, amit egy négyórás matematikai analízis órán ki lehet.
[inline:Kopter_a_tablanal.jpg=attach-center]
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 Kopter (Horváth László) tanár úr | 9.33 KB |
Hozzászólások
kalligráfia az iskolában
Üdv! Szerintem a középiskolában a kalligráfia (kötelező) oktatásának nincs sok teteje. Addigra már kialakul az ember írásképe, és az érdeklődési köre is, ha valamire rákényszerítik, azt csak megutálni fogja (így voltam én pl. a turajzzal).
Inkább az lenne lényeges, hogy az általános iskolába az ember megtanuljon rendesen írni.
És ehhez nem az kell, hogy a tanár 80 féle kalligrafikus betűt ismer, hanem, hogy úgy tanítson,hogy az emberben kialakuljon az igény arra, hogy az írása (mások számára is) könnyen olvasható, szép legyen.
(Egyébként én is 80-ban születtem, Budapesten. Itt akkor lehetett töltőtollat kapni, elsősorban olcsó, de azért jó minőségű tollakat (pl. Pelicano -- a Pelican "ifjusági változata"), nekem egy kínai Parker-utánzatom volt (nálam jóval öregebb toll), az is kiválóan működött. Első általánosban kötelező is volt töltőtollal írni, golyóstollal azóta sem tanultam meg szépen írni, zavar, hogy oda kell nyomni, nem csak siklik a papíron. Azt nem tudom, hogy a szépen írók aránya egy osztályban függ-e attól, hogy golyós- vagy töltőtollal írnak, de azt nem hiszem, hogy az ár akadály lenne. Nem kell ahhoz Parker Vektor, hogy szépen írjunk, sokkal olcsóbb tollak is megteszik.)
Összefüggés a toll típusa és a szépírás között
Sokmindenben egyetértünk (bár sokkal olcsóbb töltőtollakat a Parker Vectornál nem tudok :) ). A szépírást, a hagyományos perspektívikus rajz való életben alkalmazható alternatívájának tartom. A rajzhoz rengeteg gyakorlás, tehetség kell, a kalligráfiához kevésbé. A rendszeresebb sikerélmény, a kézzelfogható eredmény szól mellette.
Hogy van-e összefüggés a toll típusa és a szépírás között? Hogyne! Ceruzákkal írunk a legcsúnyábban; kevés, de határozott erővel oda kell nyomni a papírra, ami pont elég ahhoz, hogy az ujjakban levő motorikus idegekre nagyobb inger érkezzen, amitől jobban remeg a kéz és jobb „alátámasztást” igényel. Ezáltal kevésbé szabadabban, görcsösebben írunk. A golyóstoll már egy fokkal jobb, de golyó gördüléséhez itt is oda kell nyomjuk a papírra. A töltőtollak és a rollerek esetében pedig csak csúsztatnunk kell a hegyet a papíron. Kisiskolásoknál ezek kiemelten érvényesek, rossz esetben az íráskép rögzülhet is.
De jó a felvetés, keresni fogok az ismeretségemben egy csúnyán író kissrácot (a lányok többnyire szépen írnak, érdekes, hogy az érzelmesebb lélek mennyire megjeleník a kézírásban) és megkínálom egy alsó-közép kategóriás töltőtollal.
(csak egy apró
(csak egy apró megjegyzés)
igazából egy négyszáz forintos kínai töltőtoll is felszabadulás a golyóstollgörcs után, ha az ember hajandó elképzelni, hogy a kézzel írás nem szükségszerűen időpazarlás... :)
a jókislány-szépírásból meg ugyanúgy hiányzik a könnyedség, mint a „csúnya” írásokból, úgyhogy én azt nem nevezném szépnek.
Új hozzászólás